[ Pobierz całość w formacie PDF ]
sik. Szükségünk lenne rád. Az egyik szövQszék a tied le-
hetne. Most, hogy anyád meghalt, dolgoznod kell.
Egy másik asszony viszont Kira új ruhájára mutatott.
Nem hinném, hogy ránk lenne szüksége!
Az asszonyok visszatértek a munkához, Kira pedig to-
vábbindult Thomas után. Már elQrébb járt, jóval a hente-
sen túl. Kira látta, hogy megáll egy csoport gyerek mel-
lett, akik a sárban játszadoztak.
Nemtom mondta az egyik, amikor Kira közelebb
ért. Aggyá pízt, oszt lehet, hogy megtalálom.
MattrQl kérdeztem Qket magyarázta Thomas. De
azt mondják, nem látták.
Nem lehet, hogy beteg? kérdezte Kira aggodalmas-
kodva. Folyton folyik az orra. Lehet, hogy nem lett vol-
na szabad megmosdatnunk. Hozzászokott ahhoz a kosz-
réteghez.
A kölykök lábukkal a sarat dagasztva figyeltek. Egy
kisebb kölyök, aki épp elcseppenQ orrát törölte meg a
kézfejével, azt mondta:
Az anyuja üvöltözik vele, de nagyon ám! Múdkó meg
egy követ hajított utána.
Mikor? kérdezte Kira a taknyosorrút.
Nemtom mondta az. Tán két napja.
Igen! vágott közbe egy másik. Két napja vót. Lát-
tam én is. Az anyja megküldte küvel, mer valami kaját lo-
pott. Aszonta, világgá mögy.
Minden rendben lesz, Kira biztosította Qt Thomas,
amikor továbbmentek. Jobban tud vigyázni magára,
mint a legtöbb felnQtt. Várj csak, azt hiszem, erre kell
mennünk.
Egy keskeny, ismeretlen utcába fordultak. A kunyhók
itt közelebb épültek egymáshoz, egészen az erdQ
szélére, úgyhogy az egész utcát beárnyékolták a fák.
Dohos rothadásszag terjengett. Egy igen büdös patakhoz
érkeztek, amin egyszerq, síkos fahíd vezetett át. Thomas
nyújtotta a kezét, hogy átsegítse Kirát.
A túloldalon, a sqrq és mérgezQ oleanderbozóton túl,
ami komoly veszélyt jelentett a kölykökre, feküdt a terü-
let, amit Lápföldnek neveztek. Bizonyos tekintetben ha-
sonlított ez ahhoz a részhez, amit Kira az otthonának ne-
vezett: egymáshoz közel épült, apró kunyhók, nyafogó
kölykök, füst, rothadó ételek szaga, mosdatlan emberek.
De a fáktól itt jóval sötétebb volt, és valami dohos bqz
lengett be mindent.
Mért kell, hogy ilyen rettenetes helyek legyenek?
-suttogta Thomas fülébe Kira. Mért kell az embereknek
így élniük?
Már csak így van ez felelte Thomas. Mindig is így
volt.
Hirtelen egy kép jelent meg Kira szemei elQtt. A kö-
peny. A köpeny elmesélte, hogy is volt ez mindig; és
Thomasnak nem volt igaza. Voltak idQk és milyen
hosszú idQk , ahol az emberek élete arannyal és zölddel
hímzett. Mért ne jöhetnének újra ilyen szép idQszakok?
Ezt el kellett mondania Thomasnak.
Thomas kezdte. Figyelj csak! Nekünk kell az üres
részeket kitöltenünk. Talán fordíthatnánk a dolgokon&
Thomas kissé értetlenül nézett rá.
MirQl beszélsz?
Nem értette. Lehet, hogy soha nem is fogja.
Felejtsd el& rázta a fejét Kira.
Ahol elhaladtak, ott mindig elnémultak a sikátorok. Az
asszonyok gyanakodva méregették Qket. Kira bicegve
kerülgette a szeméttel teleszórt pocsolyákat, s közben
magán érezte az ellenséges tekinteteket. Rájött, nem
sok értelme van cél nélkül bolyongani ezen az ismeretien
és csöppet sem barátságos helyen.
Thomas szólt halkan. Meg kéne kérdezzünk
valakit.
Bizonytalanul álltak egy darabig az ösvény közepén.
Mit akartok? Egy éles hang szólt egy nyitott ablak-
ból. Kira egy kölyköt tartó, sovány asszonyt látott, amint
kifelé néz. Férfi nem volt a környéken. A férfiak, akik itt
fQleg kaparok és vivQk, nyilván dolgoztak.
Kira átgázolt a szúrós aljnövényzeten, és közelebb
ment az ablakhoz. Egy kunyhó sötét belsejébe látott,
ahonnan még jó pár félmeztelen gyerek bámult rá, unot-
tan vagy éppen rémülten.
Egy Matt nevq fiút keresek magyarázta udvariasan
az asszonynak. Nem tudja, merre lakik?
Oszt mitattok érte, ha megmondom?
Mit adunk? lepQdött meg a kérdésen Kira. Sajná-
lom, de nincs semmink, amit adhatnánk.
Kaja senincs?
Sajnos, nincs tárta szét a kezét Kira.
Van egy almám jött közelebb Thomas Kira megle-
petésére, és elQvett a zsebébQl egy sötétpiros almát.
EbédrQl maradt magyarázta halkan Kirának, és az
asszony felé nyújtotta.
A vékony kéz kinyúlt az ablakon, és mohón
megragadta a gyümölcsöt. Az asszony beleharapott, és
már el is fordult.
Várjon! kiáltotta Kira. Melyik az a kunyhó, ame-
lyikben Matt lakik?
Az asszony visszafordult, tele volt a szája.
Odább mondta csámcsogva. A kettéhasadt fáná.
Kira bólintott.
És még valami, kérem kérlelte Kira. Tud valamit
egy Jo nevq kölyökrQl?
Az asszony arca megváltozott, de Kira nem tudott
semmit leszqrni a tekintetbQl.
A kis énekes lány sóhajtotta az asszony. Nincs
má' itten. Elcipelték.
Abban a pillanatban el is fordult, és eltqnt valahol a
kunyhó sötétjében.
A göcsörtös fa csaknem a földig el volt hasadva
hosszában, alig élt már. Valaha minden bizonnyal ízes
gyümölcsöket termett. Ám most az ágai furcsa
szögekben fityegtek, helyenként barna levelek lifegtek
rajtuk.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]