[ Pobierz całość w formacie PDF ]
tudott Q, egy calthu-i földmqves lánya, az ezer varázslat földjérQl? Semmit.
De attól a pillanattól fogva, hogy hajójuk kikötött, Rudelle máris szerette Almirth városát,
Astrantha fQvárosát. Zsongott a kikötQ: sokszínq papagájok Qrült rikácsolása, miközben egy
hajóból rakodták ki Qket, csavart szarvú unikornis-lovak magas hangú nyerítése, halkan
elmotyogott varázsigék, ahogy a mágusok szóval és intésekkel hatalmas ládákat rakodtak ki,
és a forgalmas kikötQkre egyébként is oly jellemzQ zajok.
- Nézd, ott fent mondta Trevelyn.
Rudelle odanézett, ahova férje mutatott, de elsQre semmit sem látott a kék nyári égen. Aztán
valami, valami ezüstös, megcsillant a nap elQtt. Az ezüstszínq pont szélsebesen megpördült és
tovább száguldott, majd valami fénylQ aranyszínq eredt a nyomába. Egy harmadik, akár a
napfényben megvillanó rubin, csatlakozott az Qrült hajszához.
- Mi ez? kérdezte.
- Sárkányok válaszolta a férfi. Fogócskáznak.
Rudelle csak állt és bámult, mígnem a fénypontok elszórt csillagok szivárványává nem
álltak össze, egy tucatnyi színes szentjánosbogár, magasan a nappali égbolton. Trevelyn
75
gyengéden megérintette a vállát. Meglepetten hátrafordult, az arca megrándult. Nyaka
bemerevedett a hosszas felfelé nézéstQl.
- A családom vár bennünket.
- Ó, sajnálom.
A férfi megölelte.
- Ne sajnáld. Szeretem, ahogy rácsodálkozol az ilyen hétköznapi dolgokra.
Rudelle elpirult.
- Falusi fajankó vagyok.
- Nem, soha. Az itteni emberek többsége teljesen elveszne a mágiája nélkül, nem tudnának
fQzni, vagy a munkájukat végezni, még házasodni sem tudnának varázslat nélkül. Teljesen el
lennének képedve a te világod hétköznapi dolgaitól.
Rudelle a fejét csóválta.
- Ha azt mondod, férjem.
Trevelyn homlokon csókolta a feleségét.
- Azt mondom.
Miközben egymásba karolva keresztülsétáltak a nyüzsgQ tömegen, a férfi figyelmeztette a
szüleire.
- Tetszett nekik az ötlet, hogy gyerekeik legyenek, de a gyereknevelés már nem igazán
érdekelte Qket. A legfontosabb számukra a mágia tanulmányozása, nem a család.
Rudelle a homlokát ráncolta. Férje gyengéden megszorította a kezét és mosolygott.
- Ez az egyik oka, hogy nem akartam egy másik varázslóval összeházasodni. Igazi feleséget
akartam, és igazi apa szeretnék lenni.
Erre ismét elmosolyodott, melegség és a teljesség érzése árasztotta el a férfi tekintetétQl.
A ház egy csendes utcában feküdt hatalmas kerítéssel körbevett kertek és magas, elQkelQ
házak között. Egy nQ sietve távozott az egyikbQl. CipQi csattogtak a kövezett járdán. Kis híján
beléjük rohant a nagy sietségben, hogy kívül kerüljön a kapun. Meglepetten kapott levegQ
után, majd bizonytalanul pukedlizett egyet.
- Felmondok! Képtelenség egy olyan konyhában fQzni, ami felrobban! mondta és már el is
tqnt, szinte rohanva távozott a csendes utcán.
Rudelle a férjére nézett.
- P volt a szobalány mondta, mintha ez mindent megmagyarázna.
Már épp bQvebb magyarázatott követelt volna, mikor a világ egy szédítQ pillanatig
elhomályosult elQtte és már nem is az udvarban voltak. Rudelle kétségbeesetten markolta meg
férje karját.
- Trevelyn, mi történik?
- Minden rendben, Rudelle. Anya a dolgozószobájába teleportált bennünket. Semmi baj.
Rudelle nem volt biztos benne, hogy egyetért-e. A gyomra kavargott, kénytelen volt
mélyeket lélegezni a kellemetlen, áporodott levegQbQl. Remélte, hogy nem fog szégyent hozni
magára azzal, hogy lehányja újdonsült anyósát.
Egy magas, szQke nQ állt a szobában. Akár Trevelyn húga is lehetett volna, de férje
figyelmeztette, hogy a mágusok nagyon hosszú ideig élnek és aszerint öregednek is. Még
most is hálás volt, amiért Trevelyn csak egy gyógyfq-boszorkány és -gyógyító volt, és hogy
emiatt normálisan fog öregedni.
A nQ gyönyörq volt, akár egy hercegnQ, de sárgás-arany haja összevissza lógott a laza
fonatban, kék ruháján pedig, ami tökéletesen illett a szeme színéhez, a mellrészétQl a térdéig
egy hatalmas tintafolt éktelenkedett.
A nQ elmosolyodott; Trevelyn mosolyával.
- Üdvözöllek, legidQsebb fiam felesége egy percre lehunyta a szemét, majd elkiáltotta
magát. Gaynor, a fiad hazatért! Hol az a férfi?
Hangja természetellenesen visszhangzott. Rudelle Trevelynre sandított.
76
- Anya dolgozószobájából csak mágiával lehet kommunikálni magyarázta.
Rudelle körbefordult a szobában, hogy megkeresse az ajtót. Csak durván megmunkált
kQfalakat látott.
- Nincs ajtó.
- Nincs. Ha Anya varázsigéi balul ütnének ki, a ház így fölöttünk védve van.
Rudelle a szoba közepén állt, próbált kifejezéstelen arcot vágni. Vastag, szürke porréteg
fedett mindent. Pókhálók feszültek keresztbe a szobán, mint virágfüzérek egy partin. Törött
cserépedény darabkák hevertek szerte a padlón. Psi ételdarabkák száradtak a felszínükre.
Anyósa eltqnt, hogy megkeresse a férjét.
- Anya soha nem engedi, hogy szobalány betegye ide a lábát súgta oda neki Trevelyn.
- Miért nem?
- Ez az Q dolgozószobája.
- Ebben dolgozik?
- Senkinek sem engedi, hogy kitakarítsa ezt a szobát vigyorodott el.
- Majd meglátjuk, mit tehetünk. Mocskos.
Anyósa újra megjelent Trevelyn egy alig idQsebb másával.
- Had mutassam be az anyámat, IgeszövQ Breandan-t, és az apámat, Kutató Gaynor-t. És
nektek, szüleim, had mutassam be a feleségem, Gyorsujjú Rudelle-t mondta Trevelyn.
- Megkérdezhetem, honnan kaptad ezt a nevet? kérdezte Breandan.
- Gyors vagyok a tqvel és cérnával.
- Ó, feltételezem, ha valakinek nincs varázstudománya, a varrás hasznos képesség mondta
Breandan.
- Nem vagy varázsló, mert nem fénylesz vágott közbe Trevelyn apja, majd Rudelle-re
sandított. Egyáltalán nem fénylik, Breandan.
- Mert gyógyító, Gaynor. A gyógyítók csak akkor fénylenek, ha éppen használják a
mágiájukat.
- Igen, gyógyító bólintott Gaynor. Még soha nem volt a családban egy sem.
Trevelyn közbelépett.
- Rudelle nem gyógyító.
- Akkor micsoda? kérdezte az anyja.
- Egy nQ és a feleségem.
Egyik szülQ sem értette, majd az anyja, nagyon lassan megszólalt.
- Úgy& érted& nincs& mágiája?
- Igen.
Breandan leroskadt egy porlepte székre.
- Egy mágia-nélkülit vettél feleségül? Egy senkit? Még csak szavazati joga sincs!
- Van szavazati joga, mert összeházasodott velem.
- De ha nem lenne a feleséged, akkor csak egy senki lenne. Egy paraszt.
- Anya, kérlek, ne feledd, hogy Q a feleségem, és én szeretem.
- Fiam tette hozzá az apja miért, miért tetted ezt?
Trevelyn megfogta Rudelle kezét és félrevonta.
- Ez bele fog telni némi idQbe, szerelmem. Miért nem nézel szét egy kicsit a kertben?
- Nem, melletted maradok.
- EbbQl veszekedés lesz. Egy veszekedés a szüleimmel mágiát jelent. Jobb szeretném, ha
már itt laknál egy pár napja, mielQtt békává változtatnak.
Rudelle szeme elkerekedett.
- Tényleg képesek lennének rá?
- A szüleim? Intés vagy szó nélkül. A legtöbb varázslónak legalább egy igét el kell
mondania, ami segít összpontosítani, de a szüleimnek nincs szükségük ilyesmire.
Rudelle nagyot nyelt.
77
- Emlékezni fogok erre. Megyek, megvárlak a kertben.
Megtorpant az üres fal elQtt.
- Hogyan jutok oda?
Férje megcsókolta az ajkait, keményen és mélyen.
- Érezd jól magad a kertben. Anya, ha lennél szíves, teleportáld a kertünkbe, gyengéden.
Az anyósa nem tqnt túl boldognak, mégis intett a kezével, mire a világ eltqnt egy pillanatra.
Rudelle megjelent a kertben. Két teleportálás ilyen hamar egymás után már túl sok volt a
gyomrának. A fqbe hányt. Legálabb nem mások elQtt dobta ki a taccsot, de akkor és ott
elhatározta, nem foglalkozik többet a teleporttal.
A kert éles ellentétben állt a házzal. Takarosan metszett gyümölcsfák álltak a nyugati
oldalon a gyümölcsöskertben. Egy fqszernövényes kert tekervényes, zöld levelq keretet
formált egy kisebb kert körül. Virágágyak álltak elszigetelten és úgy voltak beültetve, hogy
[ Pobierz całość w formacie PDF ]