do ÂściÂągnięcia | pobieranie | ebook | download | pdf

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

hasában, vele volt elfoglalva. Orvoshoz járt, meg berendezte
kisággyal és egyéb kacatokkal a legkisebb szobát, és persze
próbált velem kedves lenni, mindenféle felvételeket mutogatott
a gyerekrQl, aki - ezt higgyétek el - egyáltalán nem úgy nézett
ki, mint egy igazi gyerek, hanem inkább valami ufóra
hasonlított. És arra is megkért, hogy tegyem a kezem a hasára.
Megtettem a kedvéért, mindenki azt hajtogatta, hogy kímélni
kell, de egyáltalán nem repestem az örömtQl, hogy az a kis ufó
hamarosan megszületik.
A suliban mélyen titkoltam, hogy mi a helyzet otthon. Arra
gondoltam, legalább ott nyugtom van, a leckékkel csak akkor
volt bajom, ha nem voltak leírva, vagy ha nem olvastam el
Qket, már az írás is jobban ment, és végeredményben
befogadtak a többiek, mert például a Bakos engem is
meghívott a Mc- Donald'sba a szülinapi bulijára. Szóval, nem
akartam elrontani a jó viszonyt azzal, hogy mesélek az otthoni
nyomasztó helyzetrQl meg a kis ufóról.
De persze minden titok kiderül egyszer, és higgyétek el
nekem, hogy a legpletykásabbak a tanárok Mert a Heni néni
bejelentette az osztálynak, hogy  Dalmának nemsokára
kistestvére születik".
Szóval, szépen elszúrta a többiekkel a kapcsolatomat, mert
mindenre vágytam, csak arra nem, hogy a suliban is a
kistesómról értekezzem. Lehet, hogy meg sem értették volna,
miért nem örülök, hogy tesóm születik. Úgyhogy inkább
csendben maradtam, és csak akkor nyitottam ki a számat, ha
muszáj volt. Még a decemberi múzeumlátogatásra sem
mentem el a többiekkel, pedig nagyon érdekeltek volna a régi
vonatok.
- Mert nem akarom! így is épp elég nehéz nekem...
- Dalma, nagyon jó az, ha az embernek van egy testvére.
- Igen? Hát akkor miért nincs az anyukámnak testvére?
- Mert nekünk csak egy gyerekünk született. Örültünk volna
többnek...
- Akkor neveljétek fel az én testvéremet!
Nagyanyáméknál bQgtem elQször, úgy igazán, a gyerek
miatt. Most már tényleg kevés idQ volt hátra, és anyám olyan
fura tekintettel üldögélt esténként a díványon, és persze
folyton az óriási hasát simogatta. Borzasztó volt ezt látnom,
mert addig azt hittem, hogy engem is szeret. Annyi minden
kiderült róla, feketén-fehéren, amit soha nem gondoltam volna:
lefekszik a Zolival, még férjhez is megy hozzá, és ráadásul új
gyereke lesz! Igazán dühös voltam. De sírni csak a nagyanyá-
méknál sírtam. És akkoriban kezdtem el kindertojás-
meglepetéseket gyqjteni. Azokkal a figurákkal órákig el
tudtam játszani. El is mondtam a nagymamáméknak, hogy na-
gyon hiányzik a rózsaszín víziló, meg a falfestményeim,
amiket nagypapa pingált a régi szobám falára.
Úgyhogy a nagyapám eljött a Zoli lakásába, és elkezdte
szépen kidekorálni a szobámat mindenféle rajzfilmfigurákkal.
Hagytam neki, mert akkor már biztos voltam benne, hogy szíve
szerint inkább festQmqvész lenne. Tudtam, hogy élvezi a
dolgot.
De attól az én lelkem még nem lett könnyebb.
Az új év pedig úgy kezdQdött, hogy megszületett a testvérem.
Daninak nevezték el, és többnyire piros meg lila volt a feje az
üvöltéstQl.
Ráadásul anyámon élQsködött. Anyám egykor normális
méretq melle óriásira nQtt, és a testvérem abból evett.
Szerintem ezt el se tudjátok képzelni. Nekem meg látnom kel-
lett az egészet, azt is, ahogy puszilgatja, simogatja Danit. Zoli
is a karjába vette a fiát, de legalább Q, amikor látta, hogy kész
vagyok, inkább nem puszilta meg, hanem el-, kezdett velem
beszélgetni. Anyám viszont szüntelenül a tesómat pátyolgatta,
aki nyár elejéig végigüvöltött minden éjszakát. Pont a
szomszéd szobában.
Rendesen kivoltam, és ti ezt biztosan megértitek.
Nem bírtam rendesen tanulni, mert muszáj volt a jövQmön
gondolkoznom, meg azon, Hogy mit kezdek majd az
életemmel a családom nélkül, úgyhogy ez az egész trauma az
osztályzataimon is meglátszott.
Ja, és nem mentem többé az iskolai pszichológushoz. Minek
mentem volna, ha idáig jutottunk a segítségével?!
24.
Év végére megtanultam helyesen írni. (Én azt hittem régebben
is, hogy helyesen írok, de Heni néni nem osztotta ezt a
véleményemet. Aztán valahogy elkezdtem máshogy írni a
szavakat. Úgy, ahogy lefotózta az agyam, amikor leírva láttam
Qket.) A szünidQt szinte teljes egészében a nagyanyáméknál
töltöttem, és tényleg egész jó nyár lett volna, mert a nagymami
megtanult bot nélkül közlekedni, ismét kijárt a piacra, és
engem is mindig magával vitt. A nagyapám pedig szerzett va-
lahonnan vásznat és egy csomó olajfestéket, és sorra festette a
képeket, fQleg Bunyeszról, mert erre kértem. Júliusban a Peti is
eljött hozzánk, és dumáltunk a suliról, meg arról a lányról,
akivel év közben járt, de aki végül dobta Qt a már hatodikos
Rajnaiért. (Titokban ennek nagyon örültem, de megpróbáltam
szomorú képet vágni.)
Egyszóval: tqrhetQ nyár volt, csak folyton anyámék, meg a
tesóm jártak a fejemben; mit mondjak, eléggé össze voltam
zavarodva. Amikor esténként hazavittek, mentem volna vissza
a nagyanyámékhoz, de amikor náluk voltam, azon tqnQdtem,
mi lehet otthon, és hiányzom-e még anyukámnak egyáltalán.
A kistesóm hozott a legjobban zavarba. Már figyelt rám, és
amikor észrevett, kacagni kezdett, és felém nyújtogatta a kezét.
Természetesen nem vettem az ölembe, de amikor senki sem
látta, azért bohóckodtam neki egy kicsit. Azt szerette a
legjobban, ha felfújtam az arcomat, és aztán olyan hülye süvítQ
hanggal kiengedtem a levegQt. Ilyenkor nagyokat nevetett. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • nutkasmaku.keep.pl